Mi az, ami közös az összes létező, üzletben kapható termékben, és mégis teljesen egyedi? Természetesen a vonalkód, ami alapján azonosítható az árucikk minden fontosabb adata. De honnan ered, készíthetünk vajon mi is saját kezűleg vonalkódot, az általunk kitalált adatokkal?
Az első vonalkódot 1950-ben Bernard Silver és Norman Joseph Woodland tervezte és szabadalmaztatta, az első „éles bevetésre” azonban egészen 1973-ig várni kellett. Az akkor már az IBM által alkotott vonalkód egy Wrigley’s rágógumin volt, így ez lett a legelső termék, amit ily módon azonosítottak. Napjainkban már elképzelhetetlennek tűnik, hogy vonalkód nélkül tudjunk bármit is vásárolni az üzletekben. A vonalkód tulajdonképpen függőleges fekete vonalak és a köztük lévő fehér helyek összessége. Első pillantásra véletlenszerűnek tűnik a vizuális kód, a leolvasó gépek számára azonban minden szükséges adatot elárul, ami a termék azonosításához szükséges. A fogyasztók számára a legfontosabb természetesen az, hogy a vonalkódot a leolvasó terminálra helyezve megtudhatják a termék árát. Azonban a kereskedelemben más, szintén fontos adatokat is tartalmaz a vonalkód, úgymint a származási ország kódját, a gyártó vagy forgalmazó kódját, illetve a termék specifikus jellemzőit, például a kiszerelését vagy az ízesítését. Természetesen ahhoz, hogy ezeket le tudjuk olvasni, előbb az adott kereskedő rendszerében hozzá kell rendelni az adatbázishoz a vonalkódot.
A lineáris vonalkód alatt számsor található, melyben szinte minden számjegy információt hordoz a termékről. Ez az úgynevezett EAN 13 kód, mely az egész világon használt a kereskedelemben. Az első három számjegy általában a származási országot jelöli, azonban nem minden esetben van ez így. Amennyiben egy termék vonalkód és azonosítószám nélkül érkezik az országba, a Magyarországon kiállított számsorának az első három számjegye mindenképpen 599 lesz, ami így magyarországi származási helyet jelöl majd. A következő számjegyekben találhatjuk a forgalmazó vagy gyártó cég 2-7 jegyű azonosítóját, majd a 7 számból fennmaradó adatok a termék egyedi azonosítói. Az utolsó, 13. karakter egy ellenőrzőszám, mellyel a vonalkód eredetiségét lehet igazolni. Az ellenőrző számot „könnyen” meg tudjuk alkotni akár fejben is, csupán össze kell adnunk a páros számjegyeket, megszorozni hárommal, majd hozzáadni a páratlan számokat, végül pedig ki kell vonni a kapott számot követő tízzel osztható számjegyből. Ez a különbség lesz az ellenőrző számunk. Vannak országok, melyeknek a kódja kétjegyű, nem pedig három, de az is előfordulhat, hogy több kódja is van egy országnak. A kereskedelemben előforduló kedvezményt adó kuponoknak is van saját EAN 13 vonalkódja, ezek 99-cel kezdődnek.
Vonalkódok kiadásával Magyarországon a GS1 nevű vállalat foglalkozik, de nem hivatalos célokra mi is készíthetünk magunknak otthonra. Legegyszerűbb természetesen az, ha Wordben simán átállítjuk a betűtípust egy vonalkód-típusra, de akár papíron is rajzolhatunk, amennyiben megfelelően ki tudjuk mérni a szükséges távolságot a vonalak között.
Az elmúlt pár évben egyre nagyobb népszerűséget szerző QR-kódot viszont könnyebben elő tudunk állítani saját kezűleg is, akár rajzolva, akár legóból kirakva. A vonalkódokból pedig művészi alkotások is készülhetnek.
A Quick Response-kód, melynek neve a gyors dekódolásra és gyors reagálásra utal, 1994-ben került kifejlesztésre a japán Denso-Wave cég által. Az elmúlt néhány évben már nem csak Japánban, de Magyarországon is nagy népszerűségnek örvend a plakátokon, hirdetéseken, weboldalakon található ábra, melybe szinte bármilyen információt elrejthető és továbbítható. Az okostelefonok jelentős része képes olvasni a QR-kódot, bizonyos szintű károsodást vagy torzulást is képesek kipótolni, és értelmezni a kódot. A leolvasást könnyíti, hogy nem kell figyelni arra, hogy milyen irányból nézzük az ábrát, mivel a három sarkában lévő minta segít eligazodni a leolvasó eszköznek abban, hogy milyen irányban kell értelmeznie a kódot. ISO/IEC nemzetközi szabványát 2000-ben fogadták el, egyszerűsége és népszerűsége miatt már több városban a tömegközlekedésben használt vonaljegyek is QR kódolással készülnek, de találkozhatunk vele a színházjegyeken is. Hátránya, ami miatt nagyon kell vigyázni az ilyen kódolású bármilyen jegyünkre, hogy könnyen lemásolható, és nem névhez kötött. Ennek kiküszöbölésére folynak fejlesztések. A Cellum magyar vállalat egy mozgó QR-kódot alkotott, mely egy 3 másodpercenként változó kódfolyamat, így leolvasásához is több idő (1,5 másodperc) kell, viszont több adatot, tehát például a felhasználó arcképét is tartalmazhatja, ami segít a jogosultság megállapításában. Lemásolni és jogosulatlanul felhasználni pedig sokkal nehezebb egyúttal, hiszen nem elég egy képernyőmentés, hanem mozgóképként kell elküldeni, és ha ez sikerül is, akkor is ott van a kódban található azonosító fénykép és egyéb adatok, melyek leolvasásához nem szükséges internetelérés. Ez a technológia, ami a Las Vegas-i Money2020 konferencián került bemutatásra, a jövőben akár a személyi igazolványt is kiválthatja.
A logisztikában az azonosításhoz és az adatközléshez használt legelterjedtebb technológia az RFID, vagyis Radio Frequency IDentification. Ez tulajdonképpen egy apró tárgy, amit rögzítünk vagy beépítünk az azonosítani kívánt objektumba, ami lehet árucikk, de akár élő állat vagy ember is. Az azonosítás rádiófrekvenciás jellel történik, az RFID címkék antennája válaszol az olvasó által kibocsátott jelre, így érzékeli a rendszer a termékkel kapcsolatos adatokat. A háziállatokban lévő chipek is ezen az elven működnek, a leolvasó által kibocsátott jelre reagálva adja meg a chip az állat gazdájának elérhetőségeit és az egyéb adatokat.
Mivel a cél szinte minden területen a folyamatok optimalizálása és a felhasznált idő csökkentése, így a jövőben is nagy hangsúly kerül majd a minél gyorsabb és minél pontosabb azonosításra. Az információs technológia megállíthatatlan fejlődésének köszönhetően a rendelkezésre álló lehetőségek egyre kifinomultabbak, a kiterjesztett valóság pedig további löketet adhat majd a fejlődés útján.